Dóri hamarosan újra hall

Nagyon sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzés óta. Az idő csak rohan, és már természetesnek vesszük, hogy Dóri beszél, és hall. Annyira jó érzés, hogy már furcsa, mikor valamit nem ért meg, vagy nem hall meg, vagy mikor nincs rajt az implantja, és nem tudunk hozzá szólni. Hát tény: hozzászoktunk a jóhoz. :-)

A beszédje egyáltalán nem tiszta, sőt...rengeteg hang van, amit nem mond ki, viszont szinte mindent megért, mindent mond ő is, csak ha összefüggésében akar beszélni, és gyorsan mondja, ember legyen a talpán aki megérti. De a legfontosabb, hogy még mindig akar...imádja a foglalkozásokat, mind a szurdósokat, mind a tornát, és már a logopédiát is. A logopédus óta rengeteget fejlődött a beszédje, szépen lassan alakulnak a hangok, és majd szép lassan a helyére kerül minden...remélhetőleg.

Dóri már igazi nagylányos, kiesett már a foga, és már olyan nagylányosan is viselkedik. Az oviban is egyre önállóbb, a gyerekekkel is jól megérti/megérteti magát, egyre kevessebbszer mennek az óvónénihez, hogy mit is mondott Dóri. Az anyukák is mondják, hogy már értik mit mond.

Egyre többet olvas, vagyis olvastat, megint elkezdték érdekelni a könyvek. Talán most kezdi megérteni őket? Lehet, de nagyon örülök neki.

Az ovi előtt még mindig le a kalappal, olyan jól kezelik az egész helyzetet. Az óvónénik is már szerintem kívülről fújják a készülék működését, a gyerekek abszolút elfogadták Dórit, és egyáltalán nincs megkülönböztetve. Egyenrangú gyerek :-)

Időközben a kistesó is cseperedik, és ő is most kezd beszélni. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy egymást majd hogy fogják megérteni, és mennyiben segíti majd Dórit, hogy Réka is beszél.

Hamarosan megyünk Gyuri bácsihoz is, ismét állítás lesz. Kíváncsian várom az ő véleményét is, mit mond Dóri fejlődéséről.

2009. augusztus 13. Ezen a napon kapcsolta be Gyuri bácsi a CI-t Dórinak. 2 éve már...Nagyon vártuk a pillanatot, mint egy csodát. Lényegében ettől a naptól új időszámítás kezdődött az életünkben, és elindultunk szépen lassan a halló világ útján. Dóri az első pillanattól fogva szívesen viselte a készülékét. Biztosan érezte, hogy ez jó, ez használ neki. Az első bizonytalan felismerések után szép lassan elkezdődött a fejlődés. Eleinte Dóri még csak a hangokra reagált. De figyelt!!! Mi meg örültünk. Próbáltuk beavatni a halló világba, és segíteni neki kiigazodni zajos életünkön. Mindent meg kell tanulni, minek milyen hangja van, és nem utolsó sorban megtanulni azt is, hogy önmagának is van hangja, amit használni tud, és ezt már úgy hívják...kommunikáció. Szurdopedagógusaink segítettek benne, hogyan kell felkelteni a hallásfigyelmét, minden apró kis zörejt megmutatni neki, mit honnan hall, mi minek a hangja. Sosem felejtem el mikor először párosította össze a hallott állathangokat a plüssállatokkal, a hallott hangszerhangokat a hangszerekkel. Mind-mind nagy élmények voltak. Aztán szép lassan a beszéde is kezdett beindulni, egyre több dolgot megértett, és próbált mondani. Eleinte szótöredékeket, vagy csak magánhangzós utalásokat. És a szótöredékekből szavak lettek, a szavakból pedig mondatok. Hihetetlenül látványos fejlődésen mentünk keresztül ez a 2 év alatt. Azt hiszem nem is tudja az értékelni, aki mindezt nem éli át. Hatalmas munka ez a gyermekeinknek. Én pedig Dórira irtó büszke vagyok, hogy volt bátorsága, lelkesedése belevágni, és a mai napig kitartóan tanulgatja anyanyelvünket. Természetesen a beszéde még korántsem tökéletes, korántsem szép, nagyon sok betűt nem tud még kimondani, rengeteg szót még nem ismer, nem lehet még vele elvont dolgokról beszélgetni, de az átlagos hétköznapokban tökéletesen megértjük egymást. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ezen a rögös úton kísért/kísér, segített minket, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy átélhettük a csodát, ahogy a siket kislányunkból halló gyermek lett.  Tudjuk, az utunknak még nagyon az elején járunk, még sok munka, és tanulás vár ránk. De küzdeni fogunk...EGYÜTT Dórival. Mi mindig segíteni fogjuk. És mindenkinek azt kívánom, hogy gyermeke ilyen környezetben nőhessen fel, ahol mindenki elfogadja ilyennek, amilyen, ahol mindenki segíteni próbál neki, ahol nem közösítik ki, ahol megértik és így SZERETIK. Dóri csodálatos, és nagyon kedves kislány, nagyon boldog vagyok, hogy az édesanyja lehetek. Az én büszkeségem....

És hogy mit tanultunk mi, ezek az évek alatt?? Szintén rengeteg dolgot: elsősorban türelmet, megértést, és szeretetet. Mert amennyi szeretet egy ilyen gyermek adni tud, azt el sem lehet képzelni, viszont nagyon jó érezni. Megtanultuk azt, hogy minden apró dolognak, minden apró fejlődésnek örülni kell.Megtanultuk, hogy a társadalom nem is mindig olyan szörnyű, mint azt a híradásokból tudjuk, mert igenis vannak még érző szívű, segítőkész emberek. Megtanultuk azt is, hogy amikor csak tehetjük, segítsünk másokon, hisz nekünk is milyen jól esik mikor segítenek...önzetlenül. És tanultunk elfogadást, és lényegében ezek az évek megváltoztattak minket, megváltozott az életfelfogásunk, az élethez való hozzáállásunk. Hálás vagyok érte Dórinak.

És még valamit nagyon fontos megemlítenem, azokon az embereken kívül, akik a tanulásban, fejlődésben, segítenek, a családunkon és környezetünkön kívül még óriási köszönettel és szeretettel gondolok a MACIE minden tagjára, akik mindig mellettünk álltak, és mindig segítettek, lelkileg támogattak, tanácsokat adtak. Jó találkozni olyan emberekkel, akik ugyanazt élik át mint mi, és jó megismerni őket, jó látni a gyermekeinket, ahogy felismerik, hogy nincsenek egyedül, és azt is jó látni, mennyire megértik egymást, és hogy mennyire nem zavarja őket, hogy ők mások. És ők így boldogok!

A CI számunkra egy öröm, hiszen a siket gyermekünk ezáltal "halló" gyermekké vált. A sok megpróbáltatás ellenére rengeteg örömöt is ad nekünk. Többek között BARÁTOKAT! Méghozzá olyan barátokat, akik tényleg velünk vannak, velünk éreznek, és tudják min megyünk keresztül, hisz ugyanazt élik át ők is....Dóri és Zsani...egy dolog már biztos összeköti őket, a CI, de láthatóan a barátság sem maradt el. :-)

CI barátság on PhotoPeach

Ismét eltelt egy kis idő, megérkeztünk Dóri imádott Gyuri bácsijához. Nagyon nagy lázban égett már hetek óta, hogy mehessünk. Érkezésünkkor egyből produkálta magát, elmondott minden létező verset amit ismer, az ovis évzáró műsort is előadta, és mindent megmutatott Gyuri bácsinak. A beállításnál teljesen közreműködő volt. Bevallom őszintén, hogy Dóri biztosan nem véletlenül szeret menni az állításokra, hisz mindig olyan kedvességgel, szeretettel fogadják, hogy egyáltalán nincs mitől tartania. (Azt hiszem a képek is erről árulkodnak :-)) ) És mindannyian nagyon megszerettük az egész pécsi kis "csapatot", akik mind-mind rengeteg segítséget nyújtottak nekünk, és hozzájárultak ahhoz, hogy Dóri ilyen szép eredményeket érjen el. Az állítással pikk-pakk kész voltunk, Dóri kapott egy új programot a beszédprocesszorára, amivel a beszédértése jobb lesz. Egyetlen észrevételt kaptunk, hogy Dóri ugyebár nagyon kásásan beszél, mások számára nehezen érthetően. A beszédhez nem artikulál rendesen, és a nyelvét sem használja a hang- és szóképzéshez, ezáltal alakult így a beszéde. Egy megfelelő logopédussal remélem ez is orvosolható lesz, mert amúgy nagyon ügyes kislány, és tényleg rengeteg dolgot megtanult ez a majdnem 2 év alatt, amióta megműtötték.

Az állítás után következett a hallásvizsgálat. Hát el sem hittem az eredményt, 15-20 dB körüli a hallása minden frekvencián. Csodálatos eredmény!!! A hallásvizsgálat után még a professzort is meglátogattuk, aki megnézte a füleit, és mindent rendben talált.

Ezt a pécsi kiruccanást is sikeresnek értékelem, és remélem mikor legközelebb megyünk, már bezsebelhetjük Gyuri bácsi dicséretét, hogy szépen alakul Dóri beszédje egy logopédus segítségével.

Aranycsengő csilingel,

Karácsonyról énekel.

Megérkezett,jaj de jó!

Minden csupa fehér hó.

Dóri on PhotoPeach

Lassan vége a télnek, és már nagyon régen írtam a fejlődésről. Annyi mindent tud már Dóri, hogy nehéz lenne mindent leírni. Szerencsére :-) Már nem elég pár új szót leírnom, mert napról-napra egyre jobban szívja magába az újabbnál-újabb ismereteket. Már hétköznapi dolgokról el lehet vele beszélgetni, ki lehet kérni a véleményét, sőt, valamikor nem is kell kérni, kinyilvánítja magától is. :-)

Karácsony előtt a szokásos pécsi mikulásünnepségre elmentünk. Nem hittem volna, hogy valaha is eljön az a nap, mikor Dóri is kiáll a többiek elé, és elkápráztat minket a tudásával. De most ez történt. Dóri kiállt, és elmondott egy verset. Kimondhatatlanul büszke voltam rá, holott a verset szerintem csak én értettem egyedül, mert még annyira kásásan beszél. De volt bátorsága, és mersze, na és meggyőződése magáról, hogy igenis ő ezt tudja, és meg akarja mutatni mindenkinek! :-) Hihetetlen jó érzés volt. Remélem jövőre már mások is értik majd a kis versikét.

A régi szavakat, amiket régebb óta használ, egyre tisztábban ejti, de ha magától, mondatokban beszél, kihagy szavakat, eltűnnek a szóvégek, néha szóközepek....De én már értem mit akar, és gondolom eljön majd az idő, mikor tisztul annyira, hogy mások is érteni fogják. Az oviban is egyre jobban megérteti magát. Kezd összetett mondatokat is használni.

Farsangra már kitalálta a jelmezét, mi szeretne lenni. Ő volt a kis Csingiling. Már elmeséli a napja fontos részleteit, félig mutogatással, félig szavakkal, félig mondatokkal.

Kicsit most kezdem érezni, hogy megtorpantunk. Igaz új szavakat folyamatosan tanul, mert folyton kérdi ez mi, az mi, de a beszédje most nekem már régebb óta olyan egy szinten megálltnak tűnik, mikor nem látom a fejlődést. De reménykedem....

Egy biztos, ez a CI egy csoda! Már most jó, hogy van nekünk, mert eddig sem jutottunk volna el Dórival. És azért valljuk be, olyan jó érzés, mikor a gyermekünk hallhatja a hangunkat, és el tudjuk neki mondani szavakkal is, mennyire szeretjük, és viszont...ő is el tudja mondani nekünk, hogy mennyire szeret minket, és megéltük azt, hogy ezt mi is nem csak érezzük, hanem hallhatjuk is tőle! Hihetetlen....és fantasztikus!

Mások szerintem ezt nem is tudják igazán megérteni, milyen fontos érzékszerve is az embernek a hallása. Mennyi mindent nyerhetünk, és veszíthetünk általa.

És mi most a nyerő szériában vagyunk, minden nap egy újabb nyeremény, egy újabb apró csoda. Sosem tudunk elég hálásak lenni az orvosoknak, a családnak, barátoknak és a fórumtársaknak, akik mindvégig mellettünk álltak/állnak és támogatnak minket.

2010. október 28.

Hosszabb szünet után ismét állítás. Olyan furcsa, az utolsó állítás még akkor volt, mikor Réka még a pocakban volt, most meg már milyen "nagy" lány. Azért ahhoz meg még elég picike, hogy 5 órát utaztassuk, úgyhogy úgy döntöttünk, én nem megyek el megint Pécsre, és Réka is itthon marad. Természetesen ismét Móni kísérte el apát, és Dórit. Na nem csak azért, hogy apának megmaradjon a komfortérzete, hogy 3 nővel van körülvéve folyamatosan. :-)) (Igen, igen, nagy az öröm, még egy kislány érkezik a családba...Kislány unokatesónk is lesz:-) Egyenlőre még pocaklakóként utazott. Na de erről majd picit később, főként születése után.)

Az állítás szokás szerint zökkenőmentesen zajlott, Dóri nagyon sokat beszél már. Bár mások számára jellemzően még érthetetlen, de mi már megértjük. Persze néha nekünk is vannak kérdőjelek, de nagy vonalakban már megértjük egymást. A hallása minden frekvencián 20-25 dB körül van!!! JUHHÉÉÉ! Gyuri bácsi azt mondta, már nem nagyon tud mit állítani rajta, így legközelebb csak nyáron kell menni. Hihetetlen, Réka akkor már 1 éves lesz :-) És arra megint mennyit fog fejlődni Dóri.....Természetesen bemutatta a tudományát, elénekelte a süss fel napot, elszámolt 20-ig, meg még a Dióbél bácsi verset is elmondta. :-) Rengeteget fejlődik, napról-napra érzékelhető a változás. Azt hiszem most kezdünk majd el egyre látványosabb eredményeket elérni, eddig vártunk-vártunk, és szép lassan jöttek is az eredmények, de most nagyon beindult a beszédje. Találkoztak Pytel professzorral is. Amikor kiszedte a füléből a fülzsírt, az nem igazán tetszett, de ő is nagyon megdicsérte.

Amikor végeztek a klinikán, Móni felhívott és elmesélte mi volt. Sosem fogom elfelejteni, lenn sétáltam Rékával, és Móni mondta, szó szerint idézve Gyuri bácsit: "ez egy sikertörténet lesz..". Nekem ott folytak a könnyeim az utcán, Móni meg a telefon másik végén sírt. Istenem, de jó ezt hallani!!!

Most Dóri nagyon érdeklődő lett. Egyfolytában kérdez. Apa hova? Móni hova? Mami hova? Ez kié, az kié??? Ez mi, az mi? Mindent tudni akar. És tud telefonálni is. Ha a kezébe adjuk a telefont, akkor válaszol a másik oldalról feltett kérdésekre. :-)

Próbál énekelni, mondókákat mondani. Persze nagyon nem lehet érteni, de én már megértem. Megtanult 20-ig számolni. A számítógépet  úgy kezeli, hogy csak mondani kell neki a betűket mit kell beírni, és beírja. A telefonomon jobban eligazodik, mint én. Szép kerek mondatokat mond már. Néha még utasításokat is kapunk. Egyik nap rászólt apára, hogy: "tanuljál!". Meg mondja: "Apa, ebéd!"..."Nem szólok még egyszer" :-) Nekem segít a házimunkában. Kifejezetten szeret panírozni, takarítani, segít teregetni, zoknit párosítani. Aztán ha végzünk, mondja: "anya mondjad, köszönöm szépen". Nagyon aranyos kislány!

A szurdósok is csak pozitívan nyilatkoznak róla, egyre több dolgot tudnak vele csinálni. Nagyon türelmes, és nagyon akar tanulni!!! Mi pedig, az egész család, nagyon büszkék vagyunk rá.

Szeptember 1-én Dóri óvodás lett. Nagyon vártuk ezt a napot, bár kicsit féltem is tőle, mert annyira jó volt Dórinak a bölcsiben, és nem tudtuk mi fog rá várni az oviban. Az eddigi alacsony létszám már nem lesz többé, és a bölcsiben a gyerekek is nagyon elfogadták Dórit, nem is beszélve arról, hogy Anikó néni mindennél és mindenkinél jobban vigyázott rá, és azt hiszem mondhatom, hogy sokkal jobban is szerette. Dóri ezt biztosan érezte, hogy különleges figyelem az övé, így nagyon szeretett bölcsibe járni. De hát mondani szokták, mindennek vége lesz egyszer, így az én nagy lányom is megnőtt, és itt az ideje, hogy egy szinttel feljebb lépjen a felnőtté válás útján, ezért oviba készülődtünk.

Már nyáron bementünk a kiválasztott oviba, egyrészt, hogy Dóri kicsit szokja a gondozónéniket, másrészt, hogy megtanítsuk nekik a hallóka és az implant működését. Azt nem is említettem, hogy egész Szombathelyen 2 db óvoda volt, ahol szívesen látták volna Dórit, és a fejlesztéseit is megoldották volna, köztük ez volt az egyik. Ez volt az első olyan óvoda, ahol azt éreztem, hogy igen, az én kislányom biztonságban lesz, jó kezekben, és nem nyűgnek élik meg a betegségét, hanem megpróbálják könyebbé tenni a  mindennapjait, és elfogadni olyannak, amilyen. Nem rekesztik ki, nem kivételeznek vele, hanem csak elfogadják, és együtt élik a mindennapokat.

A nyári többszöri ovilátogatás miatt, Dórinak rajzoltam egy naptárt, ahová minden napra be van rajzolva mikor hová megyünk, bölcsi vagy ovi, esetleg hétvégi program, szülinap, bábszínház, mindent vezetni tudunk benne, és még Dóri is tudja mikor mi vár rá, tud készülni ő is különböző eseményekre. Így hát már nagyon várta az ovikezdést, meg hát ugye a nagylányok járnak oviba, a picik meg bölcsibe. És neki, hogy most van egy picibaba kistestvére, életszerű, hogy már nem járhat tovább bölcsibe, hisz az Réka terepe, ő meg ovis nagylány lett.:-)

Eljött szeptember 1-je, és reggel elindultunk az oviba. Ott átöltöztünk, majd kaptam két puszit, és az én lányom már robogott is be a csoportba játszani. Semmi sírás, semmi félelem, semmi megtorpanás. Délután mikor mentem érte, kiderült, semmi baj nem volt vele egész nap, nagyon jól eljátszott a többiekkel. Az óvónénik minden gyereket leültettek még reggel, elmondták nekik mi a helyzet Dórival, megmutatták a készüléket, elmondták, hogy nem szabad neki bántani, és hogy hogyan kell viselkedni mikor Dórihoz szólnak. Elé kell állni, és úgy mondani nekik.

Az első szülői értekezleten én meg elmondtam a szülőknek is amit tudniuk kell az implantról, de legnagyobb  részük már tudott róla, mert a gyerekek otthon elmesélték már. Így aztán mindenki tisztában van vele, és ami a legfontosabb, mindenki elfogadta Dórit. A gyerekek szeretik, sőt kicsit óvják, védik is őt. Nagyon aranyosak, ők még igazán empatikus kis lények.

A töretlen jókedv azóta is tart, Dóri nagyon szeret oviba járni, szereti az óvónéniket, Marika nénit és Mariann nénit, valamint a dadust, Ancsa nénit is. Már sokat játszik együtt a gyerekekkel, és néha már ő maga kezdeményez játékokat. Ez a 2 hónap alatt rengeteg dolgot tanult az oviban, mindent megfigyel, mindent leutánoz, sok verset, éneket, játékot sajátított el, és nagyon önálló lett. Az óvónénik előtt meg le a kalappal, ahogy Dórival foglalkoznak, ahogy ezt az egész helyzetet kezelték, és ahogy megtanulták a készülékeket használni, segítettek Dórinak igazán beilleszkedni.

Szóval az egész óvodát csak dícsérni tudom. Hétszínvirág óvoda....a legjobb óvoda. :-)

Dóri jele a gomba lett, amit már le is tud rajzolni.

2010. június 24-én (pénteken) reggel elvittük Dórit a bölcsibe. Előtte elmondtam neki, hogy most pár napig nem fog anya hazajönni, mert a doktorbácsi kiveszi a pocakjából a Rékát, és apával lesz addig, aztán nemsokára találkozunk. Nem tudom mennyit értett meg belőle, de sírva fakadt. Aztán utólag megtudtam, hogy egész nap nem volt jó napja a bölcsiben, mutogatta, hogy anyának kiveszi a doktorbácsi a hasából a Rékát. Alvásból sírva ébredt...

A bölcsi után egyből mentünk a kórházba, és még 9 óra előtt megérkezett az új családtagunk: RÉKA! Réka 3610 grammal, és 50 cm-el látta meg a napvilágot. Gyönyörű, egészséges baba. (Azért a kisördög nem alszik, addig ki sem jöttünk a kórházból, míg meg nem nézetjük a fülét, és szerencsére minden rendben van, Réka HALL:-)  )

A kórházból hétfőn engedtek ki minket, mikor Dóri ismét bölcsiben volt. Amikor hazaért, mi itthon vártuk Rékával. Hát......nem fogadta jól. Kimentem eléjük a lépcsőházba, Réka épp aludt. Meglátott, megszeretett, gyors puszi, és már spurizott is be mellettem a lakásba, hogy megkeresse Rékát. Ezek szerint mégis megértette, hogy anya Rékával jön haza. Bement a szobába, belenézett a kiságyba, és elkezdett hátrálni, közbe mondta, hogy nem jó-nem jó, majd elkezdett remegni és sírni. Egy világ omlott össze bennem, hogy így fogadta. Pedig annyira készültünk rá, folyton mondogattam neki mi lesz, már a kiságyat is régebben beraktuk, hogy szokja, a ruhákat együtt készítettük, a játékokat is, megbeszéltük mi Dórié és mi Rékáé, ki hol fog aludni, stb...És ez még csak a kezdete volt a reakcióinak, mert hetekig nem volt hajlandó egy légtérbe lenni velünk, ahol Réka volt, Dóri nem volt. Ellenem nem irányult a viselkedése, mert ha apa fogta Rékát, hozzám ugyanúgy odajött, csak Rékához nem. A kiságy mellett nem volt hajlandó elmenni, befogta a szemét. Ha Réka sírt, ő is sírt. Elterveztem, hogy bevonom majd mindenbe, de nem lehetett, mert nagyon elutasító volt. Erőszakosnak meg nem akartunk lenni. Szegény gyerek egész nap remegett, este nem mert lefeküdni aludni. És ez így ment egy hétig. Aztán úgy határoztunk, hogy tesszük a dolgunkat, mindent mondunk mit csinálunk, természetesen viselkedünk Rékával és vele, de nem kérjük semmire, és nem is mondunk neki semmit Rékával kapcsolatban. És ez hatott. Elkezdett egy légtérbe lenni velünk, majd láttam, hogy már fél szemmel mindig azt nézi mit csinálunk Rékával. Aztán szép lassan kezdett közelebb merészkedni. Egy idő után már a szembefogásos hadművelete is inkább megszokott volt, azért csinálta csak, nem azért, mert még mindig félt. Valóban! Nem is a féltékenységet éreztem rajta, hanem a félelmet! De nagyon szerettem volna belelátni a fejébe, mit gondolhat, érezhet. Nem győztem vele éreztetni, hogy ugyanúgy szeretem, mint eddig. Apa kereken 4 hétig volt itthon velünk, úgyhogy Dórira ugyanannyi, sőt még több figyelem fordult, mint eddig. Amikor csak lehetett, én is csak vele foglalkoztam, mikor Réka aludt, vagy ha fenn volt, apával volt többször. És remélem rájött, hogy tényleg nem lett kevesebb a szeretetünk attól, hogy Réka velünk van.

Kereken 5 hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valami megváltozzon. Egyik pillanatról a másikra Dóri egyszercsak megcsikizte Réka lábát, majd megsimogatta. Aztán megfogta a kezét, és feküdt mellette. Azóta segít pelenkázni, ő keni a popóját, ő kapcsolja a mérleget ha mérjük, segít megcsinálni a fürdővizet, ő veszi le a zokniját, és ringatja a hordozóban ha sír. Végre már nem sírnak szinkronban, már Dóri nem sír, ha Réka igen. Nehéz volt megértetni vele,hogy ő még picibaba, még nem tud beszélni, ezért sír, nem azért mert valami baj van. Most ha sír, ringatja, mondja neki, hogy: cs-s-s-s, meg hogy nincsen baj! :-) Egyik nap addig "fajult" a dolog, hogy síráskor felvettem Rékát, ő leült, és tartotta a kezét, hogy adjam oda neki megnyugtatni. :-) Az én okos nagylányom!!! :-) Hihetetlen változás.....Annyira örülök, hogy átértékelődtek benne a dolgok, és még mindig szeretnék belelátni a buksijába, hogy mit gondol, mitől változott meg ilyen hirtelen, és mit érezhet.

De végülis a lényeg, hogy megtörtént. Megtörtént a csoda, és immár elmondhatom, hogy két gyönyörű kislány büszke, boldog anyukája lehetek!!!

2010. június 7. A kiscsalád ismét felkerekedik Pécsre a mi Gyuri bácsinkhoz. De most anya nem ment el a nagy pocakja miatt, csak apa, meg Dóri imádott Móni nagynénije kísérte el őket. A folyosón való várakozás alatt is Dóri feltalálta magát, egyfolytában "beszélgetett". Mire beértek Gyuri bácsihoz, meg is jegyezte neki, milyen locsi-fecsi lány lett belőle. Tényleg hatalmas változáson ment keresztül az utóbbi hónapokban, egyre több dolgot próbál mondani, és azokat a szavakat, amiket régebb óta használ, egyre szebben, tisztábban ejti. Kezd rövid, tőmondatokat alkotni. Nagyon megdícsérte Gyuri bácsi is, sőt, még Pytel professzorral is sikerült összefutni a folyosón, és ő is azt mondta, iskoláig utoléri a társait......Még a hideg is kirázott ettől a mondatától, egyenlőre hihetetlen, de remélem a próféta szólt belőle :-)

Az utóbbi idők tudományai Dóritól (amiket lelkesen be is mutatott Pécsen) természetesen a folyamatos szókincsbővülésen kívül, hogy megtanult 10-ig számolni. Először csak 5-ig ment, majd egy hét múlva elmondtam neki 10-ig a számokat, de pár napig az 5 után egyből a 10 következett:-) Aztán napok kérdése volt csak, és mára már nagyon ügyesen számol 10-ig. Azóta lelkesen játszunk is boltosat, ahol ugye a vásárolt áru darabszámát is, na meg a pénzt is meg kell számolni. Az egész a Lotti Karotti-s társasjátékból indult, ahol 3-ig kell számolni, na de Dóri nem állt meg itt.

A másik nagyon meglepő dolog, hogy a betűk 80 %-át megtanulta (önszántából), és a család és ismerősök leírt neveit felismeri, elkezdett szóképeket olvasni. Van egy mágneses rajztáblája, amire mindig rajzoltatni szokott, általában a kedvenc mesehőseit. Aztán úgy alakult, hogy anyukám és apukám vigyázott épp Dórira, és hát papával is rajzoltatni akart. Na de a papa nem tudott Arielt, meg Pán Pétert rajzolni, és amiket Dóri kért, azt nem lerajzolta, hanem a szót, nyomtatott nagybetűvel leírta a táblára. Hű, ez nagyon tetszett Dórinak, és elkezdte leíratni szinte az egész családot. Amikor már jól tele volt írva a tábla, meg tudta mutatni, melyik írás kinek a nevét takarja. Ezen még annyira nem is csodálkoztunk, mert a memóriája hihetetlen, és gondoltam megjegyezte. Na de addig-addig gyakorolta ezt, mígnem egyik esti fürdetésnél játszottunk. Van szappankrétája a kádhoz, amivel alkotni szokott még fürdés közben is (nagyon praktikus, vízzel egyből lemosható). Most nem vártam meg, míg Dóri mond valamit, hanem felírtam a kádra, hogy apa. Erre Dóri mondja: apa. Gondoltam véletlen lehet. Aztán mivel apához egyből párosítja, hogy anya, meg minden ismerőshöz a párját/férjét/feleségét, gondoltam egyből valami eltérőt írok. Leírtam: Móni. Erre Dóri mondja: Mónyi :-) Kezdett gyanús lenni a dolog. Leírtam Mami: Dóri mondja: Mam. És így tovább, és Dóri nem tévesztett.....Én olyan boldog, és büszke voltam egyszerre.........Nem tudom hogyan csinálta, de nagyon, nagyon ügyes kislány! Én nem tudom milyen ütemben fejlődik, nem tudom máshoz viszonyítani, de szerintem hihetetlenül okos, értelmes, és ügyes, nagyon klassz csaj!!!!! Valószínüleg a bettűk első betűjét ismeri fel, vagy az egész írásképét, nem tudom, de most a betűket úgy tudja, hogy szavakat társít hozzá. Pl: M-Móni betű, A-anya vagy apa betű, B- Bea betű, P-Papa betű, F-Fagyi betű, G-Gomba betű, és így tovább.

Ja, és rájött a közlekedési lámpák rejtelmeire. Pirosnál mondja: pijo-ájj,ájj, zöldnél: zö-mehetünk.

Napközben bölcsiben van, ahová járnak hozzá a szurdósok, ők is csak dícsérni tudják, sőt, a gondozónők is. Mindenki meg van vele elégedve. Nagyon szeret bölcsibe járni, fáj is a szívem kicsit, hogy szeptembertől meg kell válnunk tőle, és új kihívás elé nézünk, kezdjük az ovit. Remélem ott is ilyen nagy szeretettel fogadják majd, mint a bölcsiben, és oda is szívesen fog járni,talán hamar beilleszkedik.

A nappali élményeit már megpróbálja elmesélni, persze csak szavakban, vagy tőmondatokban, még sok fantázia kell hozzá, hogy az ember kiegészítse kerekre a történetet, de ez már óriási haladás! A hétköznapi dolgokban már jól megértjük egymást, a mindennapi szituációkhoz használt szavakat már ismeri, érti, és használja.

Jelenleg épp a kistesót várjuk, és próbáljuk neki elmagyarázni, mi lesz ha megérkezik. Ez ugye nem hétköznapi téma, úgyhogy nem vagyunk könnyű helyzetben, nagyon kíváncsiak vagyunk a reakcióira, na és arra, hogyan fogja fogadni egy új csöppség érkezését. Azt, hogy benn van anya hasában, azt már nagyon tudja, és okosan azt is megértette, hogy anya őt nem emelgetheti, aztán hogy mit fog szólni ahhoz, hogy hamarosan egy síró kisbaba lesz a mindennapjainkba, majd meglátjuk.

A következő bejegyzésnél remélem már 1-el bővül a család, és ismételten csak pozitív élményekről számolhatok be.

2010. március 8. Nőnap és egyben a 6. beállításunk időpontja. Ismételten nagy reményekkel érkeztünk Pécsre a klinikára. Dóri rengeteget fejlődött mióta nem voltunk, egyfolytában karattyol. Sajnos még szinte érthetetlen amit mond, de legalább már akar beszélni, tetszik neki a hangja, és már tudja, hogy ha közölni akar velünk valamit, akkor mondania kell. Kezd leszokni a mutogatásról is, mindenáron el akarja mondani amit közölni szeretne. És ha nem értjük, akkor valamiképpen a tudomásunkra hozza amit szeretne, de addig csak mondja-mondja. És ha megértjük, és elismételjük mit mondott, akkor hihetetlen nagy boldogság ül ki az arcára, hogy megértettük. És mosolyog, és bólogat, hogy igen, én ezt akartam közölni. Úgy látjuk, hogy élvezi, hogy "beszélhet". Elkezdett kezdetleges mondatokat is alkotni. Pl. Dó-i elm mam pa. Tehát Dóri elmegy mamához és papához. :-) Aztán a legújabb szórakozása a szerepjátékok. Nézi a meséket, és kitalálja, hogy ki kicsoda, és eljátszuk a történetet.

Társaságban is felbátorodott. A bölcsődében együtt játszik a lányokkal, együtt babáznak, kezdenek egyre jobban barátkozni. Idegen környezetben és helyeken sem olyan félénk már. Múlt héten elmentünk egy házat megnézni, a tulajnak volt egy 13 éves fia, Dani. Dani megmutatta a halait Dórinak, mi meg ültünk az étkezőben és beszélgettünk. Dóri egy teljesen idegen fiúval órákig eljátszott. Csak azt hallottuk, hogy Dóri nevet, Dani meg rendületlenül beszél hozzá, és mindenféle játékokkal leköti. Labdáztak, autóztak, szimulátorral játszottak.....És Dóri nem akart hazajönni. Hihetetlen milyen változásokon megy keresztül, aki szimpatikus neki, attól már nem fél.

A kistesót is folyamatosan próbáljuk elmagyarázni neki, nem tudom mennyire érti. Azt már látja, hogy nől a pocim, meg már meg is mutatja, hogy ott a baba, és megszereti, meg puszit is ad neki, aztán majd meglátjuk mit szól hozzá, ha hazavisszük az ordító kistesót a kórházból...:-)

A beállításon már megismeri Gyuri bácsit és Rékát. Azt vettem észre rajta, hogy mikor odaérünk, már tudja, hogy miért jöttünk, és mi fog következni. Már élvezi a beállításokat, tudja, hogy megint vele játszanak majd. Azért meglátszott, hogy 3 hónapja voltunk utoljára, mert elfelejtette bedobni a kupakot a dobozba, mikor hallotta a hangot, csak mosolygott és bólogatott. Gyuri bácsi direkt mindig halkan beszél hozzá, és Dóri meghallja. Olyan jó érzés.....A beállítás után volt megint hallásvizsgálat. Na erről inkább nem írnék, mert pozitívat nem tudok. Nem a vizsgálat a gond, hanem aki a vizsgálatot végzi. Azt az undort és közönyösséget, és feszültséget....leírni sem lehet. Mindenesetre az eredmény megint jó lett, a normális hallásküszöbön mozgolódik Dóri hallása.

A beállítás után most otthon a legújabb hang amit felfedezett a 3. emeleti lakásunkban nyitott ajtónál, hogy a ház előtt elment egy autó. Mondta, hogy ha-ha, és tartotta a kis ujját a füléhez. És mondtam neki, hogy elment az autó. És mutattam neki az utcára. Ezek után ha elment egy autó, mondta, hogy au elm. Meghallja!!!!!

És természetesen a szókincse......ismét a teljesség igénye nélkül :-) Amik régebben voltak, már azt is javíthatnám, mert folyamatosan változik amit mondd. Egyre jobban tisztulnak a szavak.

Nemrég megtudtuk, hogy bővül a családunk, és Dórinak kistestvére érkezik. Nagyon boldogok vagyunk, és reméljük Dóri is örülni fog majd az új jövevénynek. Addig is próbáljuk neki megmagyarázni, hogy a baba benn van anya pocakjában. :-)))

2009. december 7-én ismét felkerekedtünk, és meg sem álltunk Pécsig. 8-án 11 órakor kezdődött a beállítás. olyan jó érzés, hogy már megismernek minket, és Gyuri bácsi is meg Réka is boldogan fogad minket, lelkesen kérdezik mindig hogy állunk, és az egészben a legjobb, hogy mindig tudunk újabb fejleményekről beszámolni. Az utóbbi időben a hóember szavával kápráztatott el minket Dóri, amit eleinte óembe, most meg már úgy mond, hogy hóembe. Építjük is őket szorgosan a hóesésben :-) Ebből következően mondja azt is hogy hó, és nagyon örül is neki. A szókincse egyre bővül, bár többet ért, mint mond, vagyis próbál nagyjából mindent mondani, csak én nem értem, mert annyira csak a szavak töredékét mondja, hogy sok szó egyforma, és nem mindig jövök rá épp mit szeretne. De Dóri türelmes, elmutogatja, vagy addig mondja, próbál ráutalni arra mit szeretne, amíg meg nem értem. Próbálom "rákényszeríteni" a beszédre, már nem figyelek oda rá, ha bökköd, cask ha szól, hogy anya. A játszótéren nem lököm meg a hintába ha csak mutogat, amíg nem mondja, hogy lökjem meg (nö-me). Szóval szépen lassan haladgatunk.

Az állítás már gyorsan ment, és rugalmasan, a hallásvizsgálatra már csak Réka ment be vele, mert akkor jobban közreműködik. És az állítás végén jött a jó hír, Gyuri bácsi azt mondta, bármennyire is szeretne velünk találkozni, mostantól nem fogunk olyan sűrűn, mert nem tud már nagyon mit állítani, úgyhogy ráérünk 3 hónap múlva menni. JUHHÉÉÉÉÉ!!!! Hát ez az idő is eljött???!!! A hallásvizsgálat szerint minden frekvencián 30 dB alatt van a hallása. :-)

Maradtunk még 1 napot Pécsen, mert december 9-én számomra szívmelengető nap volt, a gyerekek meghívást kaptak a professzortól és csapatától mikluásünnepségre. Ott volt mindenki, az egész gárda, és sok-sok lelkes gyerek. Nekünk ez volt az első ilyen ünnepség, és jó érzés volt már maga a meghívás is, és az is, hogy találkozhattunk sorstársakkal, végre megismerhettük őket személyesen, láthattuk a gyerekek fejlődését, kitartását. Nagyon szép nap volt.