Dóri hamarosan újra hall

2009. augusztus 13. Ezen a napon kapcsolta be Gyuri bácsi a CI-t Dórinak. 2 éve már...Nagyon vártuk a pillanatot, mint egy csodát. Lényegében ettől a naptól új időszámítás kezdődött az életünkben, és elindultunk szépen lassan a halló világ útján. Dóri az első pillanattól fogva szívesen viselte a készülékét. Biztosan érezte, hogy ez jó, ez használ neki. Az első bizonytalan felismerések után szép lassan elkezdődött a fejlődés. Eleinte Dóri még csak a hangokra reagált. De figyelt!!! Mi meg örültünk. Próbáltuk beavatni a halló világba, és segíteni neki kiigazodni zajos életünkön. Mindent meg kell tanulni, minek milyen hangja van, és nem utolsó sorban megtanulni azt is, hogy önmagának is van hangja, amit használni tud, és ezt már úgy hívják...kommunikáció. Szurdopedagógusaink segítettek benne, hogyan kell felkelteni a hallásfigyelmét, minden apró kis zörejt megmutatni neki, mit honnan hall, mi minek a hangja. Sosem felejtem el mikor először párosította össze a hallott állathangokat a plüssállatokkal, a hallott hangszerhangokat a hangszerekkel. Mind-mind nagy élmények voltak. Aztán szép lassan a beszéde is kezdett beindulni, egyre több dolgot megértett, és próbált mondani. Eleinte szótöredékeket, vagy csak magánhangzós utalásokat. És a szótöredékekből szavak lettek, a szavakból pedig mondatok. Hihetetlenül látványos fejlődésen mentünk keresztül ez a 2 év alatt. Azt hiszem nem is tudja az értékelni, aki mindezt nem éli át. Hatalmas munka ez a gyermekeinknek. Én pedig Dórira irtó büszke vagyok, hogy volt bátorsága, lelkesedése belevágni, és a mai napig kitartóan tanulgatja anyanyelvünket. Természetesen a beszéde még korántsem tökéletes, korántsem szép, nagyon sok betűt nem tud még kimondani, rengeteg szót még nem ismer, nem lehet még vele elvont dolgokról beszélgetni, de az átlagos hétköznapokban tökéletesen megértjük egymást. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ezen a rögös úton kísért/kísér, segített minket, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy átélhettük a csodát, ahogy a siket kislányunkból halló gyermek lett.  Tudjuk, az utunknak még nagyon az elején járunk, még sok munka, és tanulás vár ránk. De küzdeni fogunk...EGYÜTT Dórival. Mi mindig segíteni fogjuk. És mindenkinek azt kívánom, hogy gyermeke ilyen környezetben nőhessen fel, ahol mindenki elfogadja ilyennek, amilyen, ahol mindenki segíteni próbál neki, ahol nem közösítik ki, ahol megértik és így SZERETIK. Dóri csodálatos, és nagyon kedves kislány, nagyon boldog vagyok, hogy az édesanyja lehetek. Az én büszkeségem....

És hogy mit tanultunk mi, ezek az évek alatt?? Szintén rengeteg dolgot: elsősorban türelmet, megértést, és szeretetet. Mert amennyi szeretet egy ilyen gyermek adni tud, azt el sem lehet képzelni, viszont nagyon jó érezni. Megtanultuk azt, hogy minden apró dolognak, minden apró fejlődésnek örülni kell.Megtanultuk, hogy a társadalom nem is mindig olyan szörnyű, mint azt a híradásokból tudjuk, mert igenis vannak még érző szívű, segítőkész emberek. Megtanultuk azt is, hogy amikor csak tehetjük, segítsünk másokon, hisz nekünk is milyen jól esik mikor segítenek...önzetlenül. És tanultunk elfogadást, és lényegében ezek az évek megváltoztattak minket, megváltozott az életfelfogásunk, az élethez való hozzáállásunk. Hálás vagyok érte Dórinak.

És még valamit nagyon fontos megemlítenem, azokon az embereken kívül, akik a tanulásban, fejlődésben, segítenek, a családunkon és környezetünkön kívül még óriási köszönettel és szeretettel gondolok a MACIE minden tagjára, akik mindig mellettünk álltak, és mindig segítettek, lelkileg támogattak, tanácsokat adtak. Jó találkozni olyan emberekkel, akik ugyanazt élik át mint mi, és jó megismerni őket, jó látni a gyermekeinket, ahogy felismerik, hogy nincsenek egyedül, és azt is jó látni, mennyire megértik egymást, és hogy mennyire nem zavarja őket, hogy ők mások. És ők így boldogok!